Egy ballagás margójára: gondolatok anyai szeretetről, kitartásról és arról a csendes hitről, amely akkor is megtart, amikor a gyermek még nem hisz önmagában.
Vilmás reggeli gondolatok☕️
„Bölcsességgel engedd, hogy a szeretettel teli tudat áthassa az egyik égtájat, majd a másodikat, a harmadikat, a negyediket.
Az egész világot, fent, lent és körülötted, hasd át szeretettel teli, minden rosszakarattól mentes gondolatokkal, bőségesen áradó, kifinomult, mérhetetlen szeretettel.”
– Dígha-nikája
Mostanában sokat gondolkodom a szerető kedvesség valódi jelentésén.🤔
Talán azért, mert( Panna Tamási )Panna ballagására készülünk.
Nyolc év. Kimondani is különös.
És ahogy visszanézek erre az időszakra, nem elsősorban a bizonyítványokat látom. Nem a jegyeket. Nem a felvételi eredményét. Hanem azt az utat, amelyet végigjárt.
A válást. Az apai nehézségeket. A tanulási kihívásokat. A magányosabb időszakokat. Azokat a pillanatokat, amikor mások már eldöntötték helyette, mire képes és mire nem.
És mégis ment tovább.
Volt olyan időszak, amikor a matematika miatt úgy tűnt, hogy veszélybe kerülhet az álma. A gimnázium. A cél, amelyet kitűzött maga elé. Volt, aki már szinte lemondott róla. Ő viszont nem mondott le önmagáról.
Lehet, hogy néha sírva.
Lehet, hogy néha dühösen.
Lehet, hogy néha önmagában kételkedve.
De ment tovább.
És azt hiszem, anyaként ilyenkor érti meg az ember igazán, mit jelent a szerető kedvesség.
Mert a szerető kedvesség szerintem minden anyában ott él.
Csak nem mindig látszik.
Néha elfedi a fáradtság.
Néha az aggodalom.
Néha a félelem.
Néha az a rengeteg gondolat, amellyel meg akarjuk óvni a gyermekeinket az élet minden fájdalmától.
Pedig a szerető kedvesség talán nem is azt jelenti, hogy megvédjük őket mindentől.
Hanem azt, hogy akkor is hiszünk bennük, amikor ők még nem tudnak hinni önmagukban.
Dípa Má története mélyen megérintett. Amikor áldást adott tanítványának, nem oldotta meg a problémáit. Nem tüntette el a fájdalmát. Nem változtatta meg az életét.
Egyszerűen csak szeretettel nézett rá.
És néha ez a legnagyobb ajándék.
Oscar Wilde kérdezte egyszer:
„Lehet-e szegény, akit szeretnek?”
És ahogy Pannára nézek, azt hiszem, értem ezt a mondatot.
Mert az élet adott neki nehézségeket.
De adott neki erőt is.
Bölcsességet is.
Kitartást is.
És adott neki embereket, akik hittek benne.😍
Ma, a ballagása előtt nem azt látom, hogy milyen jegyeket kapott. Nem azt, hogy hány ponttal vették fel a gimnáziumba. Hanem azt a fiatal “nőt” látom, aki újra és újra felállt, aki nem hagyta, hogy mások mondják meg, mire képes, és aki a nehézségek ellenére sem engedte el az álmait.
Ezért vagyok végtelenül büszke rá.🥹
És miközben rá gondolok, valahogy eszembe jut minden ballagó gyermek.
Azok is, akiknek könnyebb volt az útjuk.
És azok is, akiknek nehezebb.
Azok, akik most tele vannak tervekkel.
És azok is, akik még keresik a helyüket a világban.
És eszembe jutnak a szülők is.
Az anyák és apák, akik aggódtak, bíztattak, néha féltek, néha hibáztak, néha túl sokat szóltak, máskor túl keveset, de a maguk módján végig szerették a gyermekeiket.
Talán ezért szeretném ma ezt a szerető kedvességet felajánlani.🤲
Pannának.
Minden ballagó diáknak.
És minden szülőnek, aki ott állt vagy áll most is a gyermeke mögött.
Legyetek boldogok.💗
Találjatok békét.💞
Higgyetek magatokban akkor is, amikor az élet éppen próbára tesz.
És soha ne felejtsétek el, hogy sokszor erősebbek vagytok, mint amilyennek látjátok magatokat.
Mahá Ghószánanda szavai jutnak eszembe:
„Ha a nehézségek ellenére nem tudunk boldogok lenni, akkor mi haszna a szellemi gyakorlatnak?”
Talán az élet nem attól lesz könnyű, hogy eltűnnek belőle a nehézségek.
Hanem attól, hogy szeretettel tudunk végigmenni rajtuk.
És talán ez az, amit a gyermekeinktől is tanulhatunk.
Mert néha azt hisszük, mi tanítjuk őket.
Aztán egyszer csak ott állunk egy ballagáson, és rájövünk, hogy közben ők tanítottak bennünket.
Kitartásra.
Bizalomra.
És arra a szerető kedvességre, amely minden anyában ott él, még akkor is, amikor néha elfelejti.💓
Bár azért bevallom, a kamaszkor intézményét továbbra sem sikerült teljesen megértenem. 😅💛
És Te?🫵🏻
Volt már olyan pillanat az életedben, amikor valaki jobban hitt benned, mint te saját magadban?
Vilmás reggeli gondolatok ©
