Miért nem működik a gyors spirituális megoldás? Egy személyes gondolat a tudatosságról, önismeretről, buddhista szemléletről és a valódi változásról.
Vilmás reggeli gondolatok☕️
Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy tulajdonképpen miért is csinálom azt, amit csinálok. Miért kezelek embereket, miért tanítok, miért beszélgetek velük órákon keresztül a saját történeteikről, miközben pontosan tudom, hogy végső soron senkit nem lehet kívülről megváltoztatni.
És közben azt is látom, hogy milyen furcsa világot építettünk magunk köré. Mindenki mond valamit. Az asztrológia ezt mondja. Az egyik tanító azt mondja. A másik szerint ezt ne csináld. A harmadik szerint pont azt csináld. Spirituális influenszerek, instant bölcsességek, gyors megoldások mindenhol. Néha csak ülök, nézem ezt az egészet, és arra gondolok: honnan tudja bárki, hogy nekem mi a jó?
Mert ami nálam működik, lehet, hogy nálad egyáltalán nem működik.
A buddhizmusban pont ez az egyik legfontosabb felismerés számomra: nem ugyanazzal a tudattal, nem ugyanazzal a karmával, nem ugyanazokkal a lenyomatokkal érkezünk. Ugyanarra a helyzetre sem reagálunk ugyanúgy. Talán ezért sem gondoltam magamra soha úgy, mint valamiféle Harry Potter szolgálatra. 🙂🪄
Mert nem tudok helyetted gyógyulni. Nem tudok helyetted felismerni. És őszintén… nem is szeretnék.
Amit talán tudok, az az, hogy segítek más szögből ránézni arra, amit éppen átélsz. Sokszor azt látom, hogy amikor valaki benne ül a saját történetében, egyszerűen nem lát rá. Én sem látok rá mindig a sajátomra. Néha annyira benne vagyok a saját érzelmeimben, hogy pontosan ugyanúgy eltévedek, mint bárki más. És ilyenkor jönnek azok a pillanatok, amikor egyszer csak összeállnak a dolgok.
Az Animarevír munkában is ezt látom újra és újra. Oldunk valamit, beszélgetünk, dolgozunk, és egyszer csak megszületik egy felismerés.
Az a bizonyos: „Aha… értem.”🤩
És néha ezek az aha-pillanatok nagyobbat ütnek, mint maga a kezelés. Mert amikor megértés születik, akkor jelenik meg először a valódi lehetőség arra, hogy változtassunk.
És persze közben ott van a fizikai világ is. Az orvosok. A vizsgálatok. A test. Én mindig azt érzem, hogy ennek együtt kellene működnie. Mert ha magas a vérnyomásom, természetesen elmegyek orvoshoz. De közben talán meg is kérdezem magamtól: mi történik most bennem? Mit nem vettem észre? Mire próbál figyelmeztetni az életem?
Talán nem azért vagyunk itt, hogy tökéletesen csináljunk mindent. Hanem azért, hogy egyre tudatosabban vegyünk részt a saját életünkben. Aztán másnap reggel újra felkeljünk. Egy új gondolattal. Egy új felismeréssel. Egy új próbálkozással.
Mert végül is… lehet, hogy nem megjavítani jöttünk ide magunkat, hanem megérteni. Bár néha egyszerűbb lenne egy varázspálca. De sajnos még mindig csak mantráim vannak. 🙂
És Te? 🫵🏻 Amikor az élet kibillent, rögtön meg akarod javítani magad… vagy először megpróbálod megérteni, mi történik benned?
Vilmás reggeli gondolatok ©
